Blog

A szőlő az esztendő folyamán számos időjárási tényezőnek van kiszolgáltatva, amelyek
veszélyt jelentenek számára. A téli és a tavaszi fagyok mellett nyáron a jégesők és a viharok
akár az egész termésmennyiséget tönkre tehetik, elpusztíthatják, hiába valóvá téve ezzel a
szőlősgazdák egész éves fáradságos munkáját. A szőlőbirtokosok körében emiatt nagy
népszerűségnek örvendtek azon szentek, amelyeknek az ünnepe a kritikusnak tartott
időszakokkal esett egybe. Vannak köztük olyanok, akiknek az életútja valamilyen módon
kapcsolódott a szőlőhöz vagy a borhoz, mások pusztán a kalendáriumban elfoglalt helyük
alapján válhattak szőlővédőszentté.

A dugóhúzót, a poháralátétet és a különböző pohártípusokat nagyjából minden bor iránt érdeklődő ismeri. De mi a helyzet az olyan ínyencségekkel, mint a dekantáló, az aromazáró dugó, a cseppőr, hogy csak néhány boros kiegészítőt említsünk. Ezek a tárgyak nem csak megkönnyítik, hanem élvezetesebbé is teszik a borozás élményét és egy borfanatikus konyhájának kötelező elemei. Ismerjük meg őket egy kicsit közelebbről.

Egy pohárka vörösbor belsőleg fogyasztva jót tesz az egészségnek az általános vélekedés
szerint. De vajon mi a helyzet, ha egy keveset az arc-, vagy kézkrémünkbe is keverünk
belőle? Ezt fogjuk többek között legújabb áprilisi workshopunkon kipróbálni. Addig pedig
összeszedtük, hogy mit kell a szőlő és a bor szépségápolásban történő hasznosításáról tudni.

Mint ismeretes a vadszőlő számára a folyómenti galériaerdők kedvező életfeltételeket kínálnak, ahol a növény szabadon kúszhat és kapaszkodhat fel a fák lombkoronájába. Minden bizonnyal az ember már ősidők óta gyűjtögette a szőlőtövek termését, amiből alkalmasint kis mennyiségben még alkoholos ital, azaz bor is készülhetett.

Bor- és kultúrtörténeti sorozatunkban a Duna menti borvidékeket követjük a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig, Németországtól a Duna-deltáig, Sztrabóntól John MacGregorig, a Spätburgundertől a Gamzáig. Fotelkalandoroknak kedvcsináló, vérbeli utazóknak tuti tipp, borkedvelőknek pedig egy lehetőség, hogy minden pohárral más tájakon találjuk magunkat…

Amióta az ember rendelkezik a borkészítés tudományával, azóta minden bizonnyal különböző
szempontok és arányok szerint vegyíti is borokat. Amíg a szőlőbirtokosok nem telepítettek
fajtatiszta ültetvényeket, addig mai értelemben vett házasítások sem készülhettek. Szüret
idején a szőlőfajták termését nem különítették el egymástól, hanem együtt dolgozták fel. A
borok évről évre jelentős mértékben eltérhettek egymástól attól függően, hogy éppen melyik
fajta termésének mennyisége számított meghatározónak. Mai értelemben vett házasítások
onnantól kezdve készülhettek, amikor megjelentek a fajtatiszta ültetvények, amelyeknek a
termését külön dolgozták fel, majd a belőlük készített borokat különböző arányban
keverhették össze. A nyugat-európai bortermelő országokban a műveletet gyakran kereskedők
végezték abból a megfontolásból, hogy évről évre hasonló karakterű borokkal elégíthessék ki
a fogyasztóközönséget.

Mint a legtöbb mezőgazdasági termelőtevékenység, a szőlő- és bortermelés is sajátos éves ritmussal rendelkezik, ami nemcsak az adott kultúrnövény fejlődési ciklusait és a hozzájuk kapcsolódó munkafolyamatokat, hanem jeles napokat is magában foglalhat. A szőlő és a bor körül évszázadok alatt ünnepek egész sorozata alakult ki, melyek szinte teljes egészében behálózzák az esztendőt. Az első jeles nap ebben a tekintetben január 22-e, amikor a katolikus egyház Szent Vincéről (zaragozai) emlékezik meg, akit vértanúként tisztelnek.

Talán egyetértetek abban velünk, hogy vannak olyan „párjai” a bornak, melyek természetüktől fogva
egyértelműnek vehetők. Ilyen a gasztronómia, ilyen a turizmus vagy éppen a vendéglátás maga. Ha
borról és kultúráról van szó, kétségtelenül ezek a fogalmak fognak először eszünkbe jutni. Ezért is
tűnhet legalábbis meglehetősen távolinak egymástól a két fogalom: bor és coaching.
Még mielőtt azt hinnénk azonban, hogy valóban nincs közük egymáshoz, vessünk csak egy pillantást
arra, hogy mi jut eszünkbe egyikről – és másikról. Illetve mindkettőről.

Persze a Törley nevet nem ezért ismerjük, hanem az országos hírű pezsgőről, de ha erről akarunk olvasni, vagy éppen Törley József életrajzára vagyunk kíváncsiak, azt számtalan helyen megtaláljuk az interneten. Azonban a legendás balesetről eddig kevés szó esett.

Miből szűrtek bort az eleink?

Bort ajándékozni tökéletes megoldás akkor is, ha a szeretteinket szeretnénk meglepni, de akkor is, ha kicsit távolabbi ismerőseinket. Soha nem tolakodó, bizalmaskodó, mégis személyre szabott tud lenni és az ünnephez is illik. De ha esetleg még sem találjuk el az ízlést, akkor másoknak kínálni, társaságba vinni biztosan örömet jelent majd az a pár palack – persze csak akkor, ha a minőséghez nem férhet kétség.  

Odakinn röpködnek a mínuszok, az ünnepek lassan feledésbe merülnek, a tavasz pedig még olyan távolinak tűnik. Használd ki ezeket a hosszú téli estéket a bekuckózásra egy jó könyvvel és egy bögre isteni finom forralt borral. Ezt a lélekmelengető forró italt te is el tudod otthon készíteni. És hogy a végeredmény is pont olyan finom legyen, mint amit a karácsonyi vásárokban megszoktál, tarts be három egészen egyszerű dolgot.

Vendégszerzőnk, dr. Mód László legutóbb az alföldi szüretek menetébe nyújtott nekünk bepillantást. Ebben a cikkben pedig a folyamatot lezáró eseményről, a bálakról mesél nekünk!

Bor- és kultúrtörténeti sorozatunkban a Duna menti borvidékeket követjük a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig, Németországtól a Duna-deltáig, Sztrabóntól John MacGregorig, a Spätburgundertől a Gamzáig. Fotelkalandoroknak kedvcsináló, vérbeli utazóknak tuti tipp, borkedvelőknek pedig egy lehetőség, hogy minden pohárral más tájakon találjuk magunkat… Ezúttal a szlovákiai borvidékeken kalandozunk némi ízletes bor társaságában, Ercsey Dániel vezényletével.

Márton napja a boros világ utolsó igazi nagy ünnepe az őszi  naptárban. Ehhez a naphoz kapcsolódik ugyanis az újbor kóstolásának szokása. A hagyomány úgy tartja, hogy erre a napra forrja ki magát a bor és ilyenkor kell megkóstolni, hogy kiderüljön, milyen az idei évjárat. Tévedés azonban azt hinni, hogy november 11-e után csakis újbort lehet inni. A hagyomány arról is szól, hogy Márton nap után is iszunk még óbort, az újat pedig esetleg még tovább érlelik. De hogyan alakult ki ez a szokás? Mit tudunk róla? Eredjünk most együtt nyomába ennek a ludas, boros ünnepnek!

Bor- és kultúrtörténeti sorozatunkban a Duna menti borvidékeket követjük a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig, Németországtól a Duna-deltáig, Sztrabóntól John MacGregorig, a Spätburgundertől a Gamzáig. Fotelkalandoroknak kedvcsináló, vérbeli utazóknak tuti tipp, borkedvelőknek pedig egy lehetőség, hogy minden pohárral más tájakon találjuk magunkat… Ezúttal az osztrák borvidékre látogatunk el, és az Osztrák-Magyar Monarchia örökségét képező zöldveltelinit kortyolgatjuk, mialatt – képzeletben – bejárjuk az alábbi csodálatos tájakat.

Bor- és kultúrtörténeti sorozatunkban a Duna menti borvidékeket követjük a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig, Németországtól a Duna-deltáig, Sztrabóntól John MacGregorig, a Spätburgundertől a Gamzáig. Fotelkalandoroknak kedvcsináló, vérbeli utazóknak tuti tipp, borkedvelőknek pedig egy lehetőség, hogy minden pohárral más tájakon találjuk magunkat…

A buborékos italok évszázadok óta az ember életének különleges pillanatait képesek megkoronázni. A családi élet ünnepi alkalmai: a születésnapok, eljegyzések, esküvők mámoros kísérői lehetnek. A közös bennük, hogy mindegyik alapja a bor és minden fajtája a koccintásra született.

Arra a kérdésre, hogy milyen rágcsálnivalóval készülj egy boros estére, kétségkívül mindenki a sajtot fogja rávágni. A sajt és a bor ősidők óta párban járó kulináris élvezet. Nézzük meg, hogy miért.

Vidékünkön Szent Mihály nap (szeptember 29.) tájékán kezdődött a szőlőtermés betakarítása, ami általában társasmunka keretei között valósult meg, azaz a szőlőbirtokos és családja rokonok, szomszédok segítségéért folyamodott. Ezt később illett viszonozni, s elmenni mások szőlejébe szőlőt szedni. Ez a sajátos együttműködés napjainkban is bevett gyakorlatnak számít, nélküle sok szőlőtermesztő képtelen lenne betakarítani szőlőültetvényeiről a szőlőfürtöket. Nagyobb szőlőbirtokokon manapság már gyakori a gépi szüret kombájnok közreműködésével kiiktatva ezzel az emberi részvételt és a munkafolyamathoz szorosan kapcsolódó társadalmi gyakorlatot.

A Bor és Kultúra életében a borséták már jó ideje az egyik legnépszerűbb programnak számítanak. A szegedi Móra Ferenc Múzeummal is szinte az első között jött létre együttműködésünk a programok tekintetében. Az ő Sisi-kiállításukra épülő borsétánk lett a szezon egyik legnépszerűbb programja. Ez adta az ötletet, hogy a blogon is bemutassuk, hogy hogyan is építjük fel egy-egy séta borsorát. A séta tematikája a kiegyezés utáni nagypolgári élet és Sisi volt. Ehhez nyúltunk nagyon laza és szabad asszociációs játékkal, amikor a séta borait kiválasztottuk. Fogadjátok szeretettel az eredményt!

Az, hogy mit csinál egy borász ősszel, arra szinte biztos mindenki tudja a választ. Az ősz ugyanis a szüret ideje.

Az Alföldet a szőlészeti-borászati szakirodalom olyan területként tartja számon, ahol a borok tárolása, érlelése elsősorban a talaj felszíne felett, kamrákban történt. Több szakíró szerint ez volt az egyik oka annak, hogy az itt termett nedűket kevésbé lehetett eltartani, mivel a helyiségek sokkal jobban ki voltak szolgáltatva a külső hőmérséklet ingadozásának mint a földbevájt pincék. A tél közeledtével az erjedés gyakran félbeszakadt, tavasszal viszont újra megindult. A kamrák elterjedése elsősorban azzal a körülménnyel függött össze, hogy az alacsony fekvés miatt a legtöbb szőlő- és bortermelő településen az időnként feltörő talajvíz jelentősen megnehezítette a földalatti bortárolást. Ennek ellenére az Alföldön vannak olyan magasabban fekvő térségek, amelyek ideális feltételeket kínálnak a borospincék építéséhez.

A sangria az a frissítő alkoholos ital, amelyet mindig összekapcsolunk a napsütéssel, a kánikulával és a nyári estékkel. A gyümölcsök édes és friss íze tökéletesen keveredik a fő összetevővel: a borral. A frissítő története évezredes, elkészítése pedig pofonegyszerű.

A szőlő növény megannyi kártevője között tartjuk számon a kalló- vagy csapó cserebogarat (polyphylla fullo), ami kedveli a laza, homokos talajú területeket, különösen azokat, ahol fenyőerdők is díszlenek.  Főleg a petékből kikelő pajorok fogyasztják szívesen bármilyen növény, köztük a szőlő gyökerét. A kártevőt gyakran emlegették pata vagy csimasz néven is, melyet egyesek a cserebogár talajban élő kukacaként határoztak meg. Borvidékeinken általánosan bevett gyakorlatnak számított a telepítést megelőzően a talaj megfordítása során a földben talált kártevők összegyűjtése. A szőlőbirtokosok napszámosaiknak, alkalmazottaiknak ún. kukac- vagy pajorpénzzel igyekeztek honorálni a művelet elvégzését. Az 1910-es évek elején a kártevő Csongrád határában nagy pusztítást vitt végbe, ám ennek okát egy jó ideig nem sikerült megtalálni. Az idősebb szőlőbirtokosok vagy „szőlőtudósok” úgy gondolták, hogy a történtek az aszályos időjárással hozhatóak összefüggésbe.

Akik számára fontos a környezetvédelem, azok tisztában vannak vele, hogy a vegyszermentes növénytermesztés kíméli a környezetet. Azonban az organikus gazdálkodásból származó táplálék manapság már azoknak is fontos, akik tudatosan figyelnek arra, hogy mit visznek be étel vagy ital formájában a szervezetükbe. Így lehet jó választás számukra a biobor is, amiről egyre többen vallják, hogy az íze is jobb.

A 19. század végén a filoxéra mellett két veszedelmes gombabetegség, a peronoszpóra és a lisztharmat is fellépett a szőlőültetvényekben, amelyeknek a visszaszorítása napjainkban is komoly kihívás elé állítja a szőlőtermelőket.

Felmérések szerint bennünket, nőket a borválasztásnál nem igazán érdekelnek a különböző díjak, eredmények, puttonyok. Nekünk az alkalom a fontos, ami miatt fogyasztjuk, és a társaság, amellyel fogyasztjuk. Adódhat ez a női lélek és magatartás adni tudásából, mert szeretjük megosztani mással is azt, ami számunkra kellemes. És a mostani home school- és home office-körülmények között talán túl sokat is kell magunkból adnunk. Ebben a helyzetben pedig mindannyiunknak szüksége van valamilyen feltöltődésre. Egy barátnőkkel töltött laza este tökéletes alkalom lehet erre, még ha csak online jön is most össze.

Gondolkoztál már azon, hogy vajon mivel tölti az idejét a borász tavasszal az ébredező szőlőben? Most bemutatjuk neked azt a három legfontosabb munkát, amit akkor végeznek, amikor a nappalok végre kicsit hosszabbak lesznek.

A tavasz gasztrocsúcspontja a húsvét, ami nem csak a jóízű lakomákról szól, hanem nagyszerű borozásokra is alkalmat ad. Ha te is szeretnéd az ünnep hangulatát szuper borokkal emelni, de sokszor elbizonytalanodsz az üzletek polcain roskadozó borkínálat előtt, akkor ez a cikk neked szól. 

A hivatalosan épp csak 30 éves borvidék története sokkal régebbre nyúlik vissza, mint azt évei száma sejteti.  A Duna-Tisza közének déli részén elterülő terület újkori boros története az ide települő svábokkal kezdődött. Ezek a szorgalmas emberek voltak azok, akik szőlőtermesztésbe fogtak a környék löszös lejtőin. Az általuk, Hajóson létrehozott pincefalu nem csak az országban, hanem az egész Kárpát-medencében ritkaság számba megy. A mai pincesoron látható présházak java része a XX. században jött létre.

Egy üveg bort a palackozás egyik utolsó lépéseként ma már többféle módon is lezárhatnak. A parafadugók egyeduralmának ma már a csavarzáras technikák vetnek lassan véget.

A nyelvünk egy nagyon érdekes testrészünk, amelynek segítségével képesek vagyunk az öt alapízt érzékelni. Igen, jól olvastad, öt ízről beszélhetünk: az édesről, a sósról, a savanyúról, a keserűről és az ún. ötödik ízról, az umamitról, amelyet a glutamátok és aminosavak „hoznak létre”. Ezek azok az alapízek, amelyeket akkor is azonosítani tudnál, ha a szaglásod épp nem működne, a többi aromát – hiába érkeznek belülről, azaz a szájüregeden keresztül – mégis a szaglóidegek segítségével tudod érzékelni.

Ebben a részben alapszinten megismerkedünk az illatokkal, azaz egy kicsit hozzá is szagolunk a borkóstoláshoz.

Egy borkóstoló igencsak művészi eseménynek tűnhet a lelkes, de pusztán érdeklődő borbarátok számára. Ha azonban megtanulsz néhány fontos alapszabályt, akkor legközelebb talán már nem érzed annyira idegennek ezt a műfajt, és nagyobb bátorsággal lötyögteted te is a poharat kizárólag a száránál fogva. Mindenképp a száránál fogva, de erről majd egy másik blogcikkben írunk bővebben. Most nézzük meg, hogy mit kell tudni a kóstolásról, hogy ne gyere zavarba egy ilyen eseményen. 

Gondolkodtál már azon, hogy milyen a jó borospohár? Ha még nem, akkor ideje kicsit jobban megismerkedni a témával. Hiszen a gyakorlatias okokon túl az ízélményedet is befolyásolja egy jól megválasztott pohár.

Lelkes kezdőként talán soha nem gondoltunk abba bele, hogy a bor készítése bizony már a szürettel elkezdődik.  Az időpontjának meghatározását a borászok a szőlő érettségétől teszik függővé, a különböző fajtákat pedig az érési idő sorrendjében szedik le és dolgozzák fel.

Míg az ókorban rossz szemmel néztek arra a nőre, akit boriváson kaptak. Manapság pedig már a borászok között is egyre több nőt találunk. Mert a bor és a nő nagyon hasonló. Mindkettő képes különböző arcait mutatni az idővel, mindkettő folyton érik, változik. Nőnap alkalmából összeszedtük, hogy mit kell tudni a hölgyek és a bor kapcsolatáról.

A Tisza alsó folyása mentén fekvő Csongrádi borvidék hazánk egyik legnaposabb és legmelegebb tájegysége. Ez egyrészről áldásos az itt élő borászok számára, másrészről a vele járó csapadékhiánnyal és aszállyal is meg kell küzdeniük.

A Kunsági borvidéken homokból és legekből van a legtöbb. Először is ez az ország legnagyobb kiterjedésű borvidéke.  Nyolc körzetre tagozódik és összesen 96 település található a területén. Egy-egy körzet nagysága megegyezik az ország más borvidékeinek átlagos szőlőterületével.