szept

Szüret az alföldi szőlőskertekben

Vidékünkön Szent Mihály nap (szeptember 29.) tájékán kezdődött a szőlőtermés betakarítása, ami általában társasmunka keretei között valósult meg, azaz a szőlőbirtokos és családja rokonok, szomszédok segítségéért folyamodott. Ezt később illett viszonozni, s elmenni mások szőlejébe szőlőt szedni. Ez a sajátos együttműködés napjainkban is bevett gyakorlatnak számít, nélküle sok szőlőtermesztő képtelen lenne betakarítani szőlőültetvényeiről a szőlőfürtöket. Nagyobb szőlőbirtokokon manapság már gyakori a gépi szüret kombájnok közreműködésével kiiktatva ezzel az emberi részvételt és a munkafolyamathoz szorosan kapcsolódó társadalmi gyakorlatot.

Csongrádi szüretelők

A kadarkát általában szeptember végén szedték, mivel hamarabb megérett, tömött fürtjei esős időben könnyen rothadásnak indulnak. A kövidinkát később, csak októberben szüretelték, ugyanis vastag héja jobban bírta az időjárás viszontagságait. A szüretelők általában favedrekbe vagy garabolyokba szedték a fürtöket. A sorok között csöbörösök jártak, akik a termést dongás faedényekbe gyűjtötték. A kb. 50 liter űrtartalmú csöbröt két ember vitte a vállán. A szüretelő eszközhöz egy csumiszoló is társult, mellyel összetörték a szőlőfürtöket. A termés a garabolyokból két fülű, nagy kosarakba is kerülhetett, amelyeket fülüknél fogva vagy a füleken átdugott rúd segítségével szállították a férfiak a lovaskocsihoz. A must elszűrése általában a szőlőkben történt, azaz a csöbörből a termés a szüretelő kádba került. A szőlő leve a dongás edény alá helyezett dézsába csordogált vagy borszűrő kassal meregették ki. A színlevet ezt követően a lovaskocsin elhelyezett hordókba öntötték. Némileg másképpen festett a szőlő feldolgozása olyan területeken, ahol tanyai gazdaságokhoz kapcsolódtak a szőlőültetvények. Ezekben az esetekben a leszedett termést a tanyaudvarra hordták, ahova már a munka megkezdését megelőzően előkészítették a szüretelő edényeket, kellékeket. Szüret közben a szép fürtökből az elsimított szőlőhártyára állani valót tettek félre, amit később szalmán vagy újságpapíron a padláson térítették szét.

Szentesi prés

A 19. század utolsó harmadáig a Duna–Tisza közén a mustnyerés két fő mozzanata a csumiszolás és a taposás volt, borsajtókat vagy sutukat csak a nagyobb szőlőgazdaságokban alkalmaztak. A Keleti Károly-féle szőlészeti statisztika adatai azt mutatják, hogy 1873-ban országosan 30 akó borra jutott egy szőlőprés, de ez az arány például Csongrád vármegyében sokkal kedvezőtlenebbnek mutatkozott, hiszen 464 akóra esett egy szerkezet. Később a helyzet valamelyest javult, ám a kisebb gazdaságok továbbra sem rendelkeztek borsajtóval. A 20. század elején a tanyai parasztgazdák közül egyre többen vásároltak maguknak hengeres, vasból készített középorsós szerkezeteket, amelyekkel bérpréselést is végezhettek, azaz valamennyi must fejében mások is használhatták a munkaeszközöket. A szőlőprésekhez hasonlóan a szőlődarálók is csak később, a két világháború között váltak elterjedtté.

A szüretelők számára a szőlősgazda és családja többszöri étkezést biztosított, kedveltnek számított a birkapaprikás, de kerülhetett az asztalra aprójószágból készített leves vagy kemencében sült kalács is. Amíg a férfiak bort, addig az asszonyok mustot ittak. Divatos volt a must és bor feles arányban történő fogyasztása.

A szüret gazdag terepet biztosított a különféle szokásoknak, hagyományoknak. Szeged környékén szokás volt minden tőkén egy fürtöt hagyni a késő ősszel a szőlőben munkájukat végző napszámosok számára. Csongrád-Bokroson csók járt annak a legénynek, aki a lányok után le nem szedett szőlőt talált. A szüreteket gyakran zárta le közös nótázás, amihez a zenei aláfestést zenész bandák biztosították.

Szerző: dr. Mód László néprajzkutató, egyetemi adjunktus (SZTE)

További blog

A legek borvidéke – a Kunsági borvidék

A Kunsági borvidéken homokból és legekből van a legtöbb. Először is ez az ország legnagyobb kiterjedésű borvidéke.  Nyolc körzetre tagozódik és összesen 96 település található a területén. Egy-egy körzet nagysága megegyezik az ország más borvidékeinek átlagos szőlőterületével. Azt is mondhatjuk, hogy az egyik legnagyobb harc nyertese, hiszen létrejöttét az alföldi…

Elolvasom

Filoxéra, szilokféreg, kutyafülű amerikai

A szőlő egyik legveszedelmesebb kártevője, a filoxéra Sokféle névvel illették tudósok, szőlőbirtokosok, szépírók azt a rovarféleséget, ami Észak-Amerikából az Atlanti-óceánon „átkelve” a 19. század második felében az európai  szőlőültetvények jelentős részét kipusztította. A következmények drámaiak voltak, hiszen a szőlő eltűnt a korábban évszázadok óta művelt szőlőskertekből, miközben kontinensünkön emberek százezrei…

Elolvasom

Egy mediterrán borvidék – A Csongrádi borvidék

A Tisza alsó folyása mentén fekvő Csongrádi borvidék hazánk egyik legnaposabb és legmelegebb tájegysége. Ez egyrészről áldásos az itt élő borászok számára, másrészről a vele járó csapadékhiánnyal és aszállyal is meg kell küzdeniük.  A terület leginkább vörösborairól lett ismert, bár a szőlőinek több mint a fele fehérborszőlő.  A cserszegi fűszeres,…

Elolvasom