„Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince!” Vince-napi hagyományainkból

Nevének a vinum szóval rokon hangzása lehet a magyarázata annak, hogy a szőlőművesek névnapjának időjárásából a következő bortermésre szoktak jósolni. A megfigyelés alapjául az az analógia szolgálhatott, hogy ha ezen a napon megenyhül az idő, a hó és a jég olvadásnak indul, akkor bő termés várható. A Kárpát-medence legtöbb borvidékén a következő regula variánsai találhatóak meg: Ha megcsordul Vince, megtelik borral a pince. Nyugat-Európában, elsősorban Franciaországban kultuszának számos emléke maradt fenn, Magyarországon azonban más szőlővédőszentekkel ellentétben szobraival, kápolnáival szinte egyáltalán nem számolhatunk. Amivel mégis találkozhatunk, azokat az elmúlt évtizedekben emelték, állították, vagyis nem tekinthetnek vissza évszázados múltra. Szentünk hazai tiszteletének ennek ellenére vannak bizonyítékai, mint például a Sárospatak melletti Szent Vince-hegy vagy a mohácsi Szent Jakab kápolnában található ábrázolása. Kultuszának Kárpát-medencei terjedésében minden bizonnyal óriási szerepet játszottak a középkor folyamán Nyugat-Európából, elsősorban a francia-vallon területekről érkező szőlőművesek, akik több borvidékünkön (Eger, Tokaj, Szerémség) megtelepedtek.

Szent Vince ábrázolása a mohácsi Szent Jakab kápolnában

A szent neve napjához kapcsolódó időjárási regula általános elterjedtségnek örvendett, még olyan térségeken is számon tartották, ahol a szőlő- és bortermelés nem tartozott a meghatározó tevékenységek közé. Szent Vince ünnepén a szőlőbirtokosok kimentek a szőlőütetvényeikre Vince-vesszőt vágni, amit odahaza vízbe tettek, a hajtásokból pedig az új termésre próbáltak következtetni. E szokás racionális alapja az volt, hogy a vesszők csak akkor kezdtek rügyezni, ha a tél során nem fagytak el, nem károsodtak. A Dél-Dunántúlon délszlávok és magyarok körében egyaránt elterjedt szokásnak számított, hogy a szőlőtőkékre gömböcöt (disznósajt), hurkát, kolbászt aggattak mintegy serkentve a növényt a nagyobb fürtök nevelésére. Mohács szőlősgazdái manapság is gyakorolják ezt a szokást függetlenül attól, hogy január 22-e milyen napra esik. A szőlőhegyi Szent Jakab kápolnában misén vesznek részt, majd a rendezvénytéren a szőlőültetvények megszentelésére, jelképes megmetszésére kerül sor. A hivatalos programot követően a szőlőhegy benépesül, hiszen baráti társaságok veszik birtokba a pincéket, ahol a közösen elfogyasztott ebédet követően sorra látogatják a présházakat. Régebben szokás volt a Szent János ünnepén (december 27.) szentelt borral meglocsolni a szőlőtőkéket.

Vince-napi vesszővágás Ópusztaszeren (2005)

Pinceszer a mohácsi szőlőhegyen (2016)

Szőlőtőkékre akasztott disznósajt és kolbászok Mohácson (2016)

Az elmúlt évtizedekben a Vince-napi hagyományok gyakorlói között egyre nagyobb számban tűnnek fel borlovagrendek, szőlészeti-borászati egyesületek és pincészetek is, amelyek változatos programokat kínálnak az érdeklődőknek. A Csongrád-Csanád és Békés megyében működő Szent Vince borrend ünnepét, a Vince-napi vesszővágást Ópusztaszeren az emlékparkban rendezi meg, ahol a szegedi tanyához kapcsolódó szőlőskertben minden esztendőben megtörténik a szőlővesszők levágása, értékelése, majd az avatási ceremóniát követően az újborok kóstolója. Mindez azt jelzi, hogy a szent kultusza napjainkban is nagy népszerűségnek örvend szőlőtermesztők és borfogyasztók körében egyaránt, a jeles naphoz kapcsolódó hagyományok nem tűntek el, hanem a megváltozott körülmények ellenére is valamilyen formában tovább élnek.

Szerző: dr. Mód László néprajzkutató, egyetemi adjunktus (SZTE)