A Duna borai. Második állomásunk: Ausztria Duna menti borvidékei

Bor- és kultúrtörténeti sorozatunkban a Duna menti borvidékeket követjük a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig, Németországtól a Duna-deltáig, Sztrabóntól John MacGregorig, a Spätburgundertől a Gamzáig. Fotelkalandoroknak kedvcsináló, vérbeli utazóknak tuti tipp, borkedvelőknek pedig egy lehetőség, hogy minden pohárral más tájakon találjuk magunkat… Ezúttal az osztrák borvidékre látogatunk el, és az Osztrák-Magyar Monarchia örökségét képező zöldveltelinit kortyolgatjuk, mialatt – képzeletben – bejárjuk az alábbi csodálatos tájakat.

Néhány szó a zöldvelteliniről

A zöldveltelini Ausztria legfontosabb szőlőfajtája. A nyolcvanas évek osztrák borhamisítási botránya után a megújulásban főszerepet szántak neki és harminc év kitartó munkával elérték, hogy Sanghajtól New Yorkig ciki, ha nincs a borlapon legalább egy osztrák GrüVee vagy GV. Magyarországon és Szlovákiában is találunk szép példákat a jellemzően fehérbors és talán körtés illatjegyekkel bíró borára, ami többségében frissen, acéltartályból kerül piacra, de meghálálja a hordós érlelést is, főként a leghíresebb osztrák borvidéken, a Wachauban.

És akkor az ausztriai Duna menti borvidékekről

Ausztriába átlépve a Duna még korántsem szelídül meg, de már sokkal inkább hasonlít az általunk is ismert folyóhoz. Ha a partot követjük, még sokáig nélkülözhetjük a borokat, de feltétlenül kóstoljuk meg Linz híres tésztáját és olvassunk utána az egyik legismertebb Duna menti festő, Egon Schiele életének.

Tipp: Tulln városában, ahol Schiele született, a korai képeit felvonultató szuper állandó kiállítás emlékezik meg az egyik legnagyszerűbb osztrák expresszionista festőről.

A szőlők a helyi „Dunakanyar“, a Wachau tájékán jelennek meg először. Miután elhagyjuk a melki apátságot, sziklás meredélyeken zöldell a rajnai rizling és a zöldveltelini. Nem tudom, hogy a Duna teszi-e, de a történelem különösen rajta hagyta a nyomát a tájon, kezdve Willendorf településen (gondoljunk csak a vénusz szoborra, ami ma is megtekinthető Bécsben) egészen Dürnsteinig, ahol Oroszlánszívű Richárd raboskodott, miután a Szentföldről hazatértében fogságba ejtette a helyi várúr.

Tipp: A Wachau tele van jobbnál jobb borászatokkal és lekvárfőzdékkel, lévén a szőlő mellett a sárgabarack a legfontosabb gyümölcs errefelé. A legtöbb borászat nem, vagy csak nagyon nehezen fogad látogatókat, de minden faluban találunk éttermeket és vinotékákat, ha kóstolni akarunk. Üdítő kivétel a Domäine Wachau, ami szövetkezeti borászatként 250 család 440 hektárját integrálja. Megkérdőjelezhetetlen minőség és rendkívüli profizmus jellemzik őket.

Kremstől már újabb borvidéken járunk, ez Kremstal, majd Traisental, Wagram, Bécs és Carnuntum következnek (utóbbi egészen kivételes példáit szolgáltatja a kékfrankosnak, gondoljunk csak Dorli Muhr fantasztikus boraira), egészen a Szlovák határig. Bécs különösen izgalmas, hiszen ez az egyetlen közép-európai főváros, ahol a közigazgatási határokon belül is művelnek szőlőt, méghozzá nem is keveset! A Duna mintegy kettévágja a Nussberg és Bisamberg dombokat, mindkettőn Bécs városára néznek a szőlők, keleti, délkeleti irányban.

Tipp: A Weingut Wieninger talán a legismertebb a bécsi borászatok közül, nem is alaptalanul. Ha erre járunk, mindenképpen kóstoljuk meg Bécs híres küvéjét, a Gemischter Satz-ot. Enni a Duna túloldalán érdemes, Mayer híres heurigerében, ahol maga Beethoven is lakott egy ideig.

Szerző: Ercsey Dániel borszakíró

2021. november 13-án, szombaton sok szeretettel várjuk a bor, illetve a gasztronómia kedvelőit egy kis képzeletbeli látogatásra az ausztriai Dunamenti borvidékeken! Főszereplő borunk a zöldveltelini lesz. Az eseményről, a várható borsorról és a jelentkezésről az alábbi linken tájékozódhat.

Vissza